Gyakori kérdések a kineziológiáról

Az alábbiakban olvasható kérdések a kineziológia bármelyik ágával kapcsolatban elhangozhatnak. A válaszok az általam használt one brain (egy agy) irányzat szemléletét tükrözik.

Milyen betegségeket gyógyít a kineziológia?

A kineziológia semmit sem gyógyít. Szervezetünknek számos olyan öngyógyító mechanizmusa alakult ki, amelyek az esetek nagy többségében legyőzik a kórokozókat, illetve kijavítják az életünk során keletkező meghibásodásokat. Ha ezek nem működnek megfelelően, akkor annak valamilyen lelki oka van. (Most tekintsünk el a balesetektől, mérgezésektől és egyéb külső atrocitásoktól.) A testünk figyelmeztet arra, hogy valamilyen stressz ért bennünket, amit nem tudunk földolgozni, illetve nem tudjuk a kiutat a minket feszültté tevő helyzetből. Ahogy Dethleffsen írja: a test a lélek színpada. Ezek a sérelmek érhetnek minket otthon, az iskolában, a munkahelyen, de bármilyen más helyen, illetve helyzetben is. Többnyire olyan eseményekről van szó, amelyek régebbi bajok emlékét idézik föl. Ebből az is következik, hogy nem csak betegségekkel dolgozunk. A kineziológia a megfelelő korrekciókkal semlegesíti a negatív érzelmi töltést, ezáltal képesek leszünk helyreállítani a normális állapotot.

Azt mondtad, nem csak betegségekkel foglalkoztok. Akkor még mire jó?

Fölsorolok néhányat a leggyakrabban előforduló esetek közül:

  • túlsúly;
  • étkezési zavarok (anorexia, bulimia);
  • túlzott lámpaláz, vizsgadrukk;
  • alvászavar;
  • tanulási, koncentrációs nehézség;
  • allergia;
  • fóbia (tériszony, sötétség, nagy tér, bezártság, egér, kígyó, tömeg stb.)
  • függőség (drog, alkohol, dohány, édesség, internet, szerencsejáték, személyek stb.)
  • önbizalom-hiány;
  • szexuális problémák;
  • döntésképtelenség;
  • stb.

Majdnem minden problémánál érdemes megpróbálkozni vele, sokszor előfordult, hogy kilátástalannak tűnő esetekben is segített.

Hallottam, hogy egyes dolgokat másképp hívtok, mint az emberek többsége. Mondanál néhány példát?

Általában úgy beszélünk, mint bárki más. De amíg az orvos pácienseket vagy betegeket kezel, nekünk klienseink vannak. A páciens eltűri a kezelést, a kliens együttműködik és nem biztos, hogy beteg. Amit mások kezelésnek neveznek, azt mi oldásnak hívjuk, ez a stresszoldás szóból ered.

Tudod-e garantálni, hogy a klienseid minden problémáját megoldod?

Nem, ugyanis nem én vagyok az Isten. Előfordulhat, hogy valamilyen baj nem szüntethető meg az én eszközeimmel. Ezzel együtt az oldások hatásfoka igen jó, számtalanszor olyan problémák is megoldódtak, amelyektől a kliens évtizedek óta szenvedett és semmilyen más módszer nem használt. Azt még hozzáfűzném, hogy a problémákat nem én oldom meg, hanem a kliens, én segítek megszüntetni azokat a „blokkokat”, amelyek miatt ezt idáig nem tudta megtenni.

Mennyire tartós az eredmény?

A bajok okát szüntetjük meg, tehát a változás hosszú távú. Persze, ha a klienst újabb súlyos stressz éri, akkor annak megint lehetnek következményei, amit oldani kell.

Akkor is működik a módszer, ha a kliens nem hisz benne?

Igen, de – mint minden segítő eljárásnál – itt is működik a placebo hatás. Ez azt jelenti, hogyha hiszünk egy hatástalan gyógyszerben vagy eljárásban, akkor az gyakran mérhető javulást hozhat. Ennek az ellenkezője is igaz: a leghatékonyabb orvosság vagy módszer is elveszítheti a működőképességét, ha nagyon meg vagyunk győződve arról, hogy nem használ. Azt javaslom, hogy aki még nem próbálta a kineziológiát, az előítéletek nélkül fogadja el az első néhány oldást és ezután a saját tapasztalataira támaszkodva mondhat véleményt.

Ki lehet kineziológus? Kell-e hozzá valamilyen veleszületett képesség?

A technika nagyon egyszerű, néhány napos tanfolyamokon megtanulható. Némi gyakorlattal bárki használhatja.

Ahhoz, hogy valaki hivatásszerűen alkalmazza, az ETI-nél le kell tennie az egészségügyi és a természetgyógyászati alapvizsgát (az előbbit az egészségügyi végzettségűek kihagyhatják), majd a kineziológia első három fokozatából is vizsgáznia kell.

Ha jó kineziológusok akarunk lenni, sok empátiára van szükség. Képesnek kell lennünk arra, hogy háttérbe szorítsuk a saját személyiségünket, nem erőltethetjük rá a véleményünket a kliensre. Fontos, hogy meg tudjuk őrizni a határainkat nem vehetjük át a kliens problémáit. Mivel nincs két egyforma eset, tehát nem használhatunk sematikus megoldásokat, igénybe kell vennünk a kreativitásunkat.