Egise Csarenc: Egy rubáj-sorozatból

Élsz, lélegzel, lehelsz – és minden percben változol;

ami van, volttá lesz – és minden percben változol;

ami jelenvaló, a jövőt istápolja,

ezért sokáig élsz – de minden percben változol.

*

Nézzétek e bolondot: csak azt látja, amit lát.

Hiszi, kézben követ fog: csak azt látja, amit lát.

Bölcs, kacagd ki, áramlás, növekedés tudója,

a lét folyik, forog: s ő azt látja, amit lát.

*

Dermedten ülő dervis a tudásba hatolna,

eszme szárnyában bízik, a tudásba hatolna,

úgy véli, minden másul, csak eszméje állandó,

míg ül és meg se mozdul, a tudásba hatolna.

*

Látni, érteni, majd megsemmisülni – mondád.

Lenni, alkotni, tüzet s fényt szívni – mondá.

Teljeset érteni és elpihenni – mondád.

Teljeset megragadni, megváltoztatni – mondá.

*

Tegnap még sötétben tengtél – és mára bölccsé lettél,

óriás-tettet szemre-vettél – és mára bölccsé lettél,

a történelem tűzhelyét láttad, oltári füstben álltál,

tudod, ki a dolgok szakácsa – és mára bölccsé lettél.

*

Haladj fáradatlanul, ember, hogy semmi se maradjon álom,

hogy halhatatlan és örök légy, hogy semmi se maradjon álom,

hogy érezd az élet egészét, szakadatlan örök folyását,

hogy a világ világgá váljon, hogy semmi se maradjon álom.

*

Valami születik, növekszik a lét minden pillanatában,

valami meghal, elenyészik a lét minden pillanatában.

Harcban születik a születő, harcban pusztul el a haldokló,

így kovácsolódik a jövő a lét minden pillanatában.